Csöndes siker

V. P. kritikája a Magyar Nemzet, 1981. július 30-i számában

Hazánkban a sikernek is van „párnás” és „fapados” változata; sokszor zajosabban ünnepeljük meg egy-egy személynek, egyszeri váratlan jó teljesítményét, mint egy soktagú együttes évek óta tartó magas színvonalú munkájából eredő sikersorozatát. Indok persze akad, hiszen vannak akitől „elvárható” a jó szereplés, s ezért nem is lepődünk meg az erről szóló híradásokon. Így aztán kisebb is a felhajtás a régóta jól szereplők körül.

Valahogy így van ez az ÉDOSZ Szilágyi Erzsébet Női Karával is. Megszoktuk már, hogy a kórust jegyzik a nemzetközi zenei életben, felvételeiket rendszeresen forgatják a világ sok rádióadásában, s hozzászoktunk ahhoz is, hogy ez az énekkar rendszerint díjjal tér haza a nemzetközi dalos találkozókról, versenyekről. Így hát csak rövidke napilaphírt érdemelt az is, hogy a Szilágyi Erzsébet Női Kar három díjat is elhódított júniusban a franciaországi Tours-ban rendezett nemzetközi kórusversenyen. Ez a verseny, amelyet – többek között – a francia kulturális, valamint a francia ifjúságügyi és sportminiszter is védnökként jegyez, a nemzetközi zenei élet egyik legjelentősebbike, s az idén ünnepelte fennállásának tízedik évfordulóját. Magyar szempontból is jelentős sikerek színhelye volt Tours az elmúlt évtizedben; a találkozó nagydíját tíz esztendővel ezelőtt épp a Szilágyi Erzsébet Női Kar nyerte el, s azóta is tíz alkalommal kapott díjat a tours-i nemzetközi kórusversenyen magyar énekkar.

Az ÉDOSZ kórusának vezetője, Mohayné Katanics Mária sok-sok siker kovácsa volt már. Karnagyként még akkor került kapcsolatba a kórussal, amikor az a hatvanas években, főként a Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákjaiból toborozta tagjait. Katanics Mária, aki – Kodály Zoltán tanácsára – ebben a gimnáziumban vállalt énektanári állást, ma már valamikori tanítványainak gyermekeit is kórusának tagjai között láthatja.

Most, amikor a Szilágyi Erzsébet Női Kar már nem egyetlen iskola közösségébe gyökerezve működik, pedagógiai és karvezetői munkája is nehezebb, hiszen a kórus tagjainak életkora között néha tíz-tizenöt év különbség is van, s ez különösen a külföldi utazások, versenyek alkalmával, az eltérő érdeklődésből, szokásokból fakadóan számos nehézséget is okoz. Ugyanakkor egy ilyen heterogén közösség – épp az életsorsok, példák sokféleségével – az énekelni itt elkezdő fiatalok számára mással nemigen pótolható jellemformáló erőt is jelent.

A színvonalas munkának köszönhetően ez a kórus valóban szép sikereket mondhat magáénak, s egyúttal sokat segít a magyar zene külföldi népszerűsítésében. Az idei jubileumi tours-i kórusversenyen számos külföldi énekkar tűzött műsorára a mai magyar zenét reprezentáló munkákat, Bartók, Bárdos, Kodály, Szőnyi Erzsébet kórusműveit. A fesztivál tízéves fennállását ünneplő gálakoncerten, a tours-i nagyszínházban így és ezért hangzott fel egy lyoni kórus előadásában Bárdos Lajos Ave Maria Stella című munkája.

Csöndes siker az ÉDOSZ kórus franciaországi sikere, hiszen megszoktuk már tőlük az efféle eredményeket. Így tán meglepő lehet most megtudni, hogy ennek a kórusnak – meglehet –bizonytalanná válik a léte is nemsokára. Nincs ugyanis próbaterme, ahol jövendő sikereire készülhetne.