Pernye András kritikája

Magyar Nemzet, 1968. december 14.

Katanics Mária vezényletével lépett a Kamaraterem szép számú közönsége elé a HVDSZ Szilágyi Erzsébet női kamarakórus szombaton este. Közreműködött Bánffy György szavalóművész.

Gazdag és szép műsort hallottunk, amely kereken nyolcszáz év muzsikájából adott ízelítőt. Különös örömmel üdvözöltük a kórusnak és vezetőjének azt a törekvését, hogy a XII. századbeli Leoninust és a XV. századbeli Gilles Binchoist is megszólaltassák, alaposan kitágítva a szokásos koncertrepertoár időhatárát. És ami még örvendetesebb: mindezt mindenfajta muzeális jelleg nélkül, eleven és érzékletes módon tették. Mohayné Katanics Mária érzékeny és nagy tehetségű muzsikus, akinek biztos és megalapozott elképzelései vannak minden előadásra kerülő műről.

Ez természetesen a kóruson is meglátszik. Finoman és tisztán szól, anélkül, hogy elfinomodott benyomást keltene. Legfeljebb a gregorián dallamokból hiányoltuk azt a súlyos és keményveretű intonációt, amely a megszokott férfikari előadásokban könnyebben valósítható meg. Különben szinte mindent tud az együttes: még arra is sikerrel vállalkozhatott, hogy szabadritmusú magyar népdalokat adjon elő, tehát olyan muzsikát, amely kifejezetten szólóének szellemében fogant. E népdalokat, valamint Bartók és Kodály kórusait éreztük a legjobban megoldottnak.