Sok gondot okoz az utóbbi években az ifjúság nevelése, ezen belül új ideálok felállítása. Sokat írnak az újságokban az ifjúság cinizmusáról, legújabban már-már a nemzet jövőjét is féltik némelyek az újabb nemzedékek „léleknélküliségéről.” Pedig van teremtő erő és lelkesedés ma is ifjúságunkban, ha a jó hagyományok új tartalmakat kapva, rátermett vezetők kezébe jutnak el hozzájuk. Ezt bizonyította a Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórus hangversenye is.
A Szilágyi Erzsébet Gimnázium már néhány évtizede híres énekkaráról, mely az új magyar kórusmozgalom egyik legerősebb bázisa volt. B. Sztojanivics Adrienn vezetésével ért el ez az együttes magas színvonalat, lett a zenei újnak egyik harcos csapata. (Kodály jónéhány kórusművét ajánlotta az együttesnek, illetve vezetőjének.) Ezt a régi hagyományt folytatja ma az iskolában a Katanics Mária vezetése alatt álló együttes, de hű marad az énekléshez az iskolából „kiöregedett” leányok csapata is: belőlük alakult meg a Kamarakórus.
A televízió milliós nézőtábora jól emlékszik még a tavalyi „Ki mit tud” vetélkedő szilágyis leánytriójára. Kimagasodtak a verseny mezőnyéből őszinte lelkesedésükkel, nagyszerű muzikalitásukkal, zeneszeretetükkel. Nos, ezt a kis együttest láttuk itt most viszont tízszeresére növekedve létszámban, tudásban és lelkességben megerősödve. Ugyanaz az intim hangulat, biztos tudás, szabad, szárnyaló muzsikálás – amely mögött már akkor is, az iskolában, a társas éneklést megkedveltető kitűnő karvezető-tanár tanítását és fellelkesítő hatását éreztük –, kitűnően összeválogatott műsor, az előadókhoz méltóan sikeres közönség: ezek jellemezték hangversenyüket.