A Szilágyi Erzsébet Nőikar fennállásának huszadik évfordulóján meghatóan bensőséges hangulatú és magas művészi értékű hangversenyt adott a Zeneakadémián.
Keresztury Dezső köszöntötte a jubiláns együttest és alapítóját, egyben jelenlegi vezetőjét, Mohayné Katanics Máriát, aki hivatott nevelőként és kiváló képzelőerejű muzsikusként ezt a nagyszerű együttest megteremtette, és magas színvonalát előadásról előadásra immár két évtizede biztosítja.
A kórus jelenlegi és volt tagjait csak ruhájuk különböztette meg, pódiumteljesítményük egyöntetűsége, csiszoltsága, kifejezésteljessége, lelkesültsége nem történelmi alakulatra, hanem egyetlen élő, működő, aktív énekkarra vallott. Ez nyilván nem a kellő próbaszámmal magyarázható, hanem a műhely azonosságára vezethető vissza, a meggyőződéssé vált zenei ízlés azonosságára, és arra a kisugárzásra, amely a karmester személyéből árad.
A történelmi repertoár egyik reprezentatív darabjaként – Masopust Rezső és a Pro Musica zenekar szíves közreműködésével – Pergolesi Stabat Mater-je hangzott el az első részben, Csengery Adrienne és Farkas Éva szólójával. S ha ez a műsorszám karnagy és kórus részéről egyaránt a kitekintés körének tágasságát jelezte a termet szinte zsúfolásig megtöltő közönség számára, az a cappella második rész, amelynek során Bárdos, Bartók, Ibert, Verdi és Kodály-kompozíciókat hallottunk, az élmény erejével hatott.