Kroó György kritikája

Új Zenei Újság, 1980. június 14.

A Szilágyi Erzsébet Nőikar fennállásának huszadik évfordulóján meghatóan bensőséges hangulatú és magas művészi értékű hangversenyt adott a Zeneakadémián.

Keresztury Dezső köszöntötte a jubiláns együttest és alapítóját, egyben jelenlegi vezetőjét, Mohayné Katanics Máriát, aki hivatott nevelőként és kiváló képzelőerejű muzsikusként ezt a nagyszerű együttest megteremtette, és magas színvonalát előadásról előadásra immár két évtizede biztosítja.

A kórus jelenlegi és volt tagjait csak ruhájuk különböztette meg, pódiumteljesítményük egyöntetűsége, csiszoltsága, kifejezésteljessége, lelkesültsége nem történelmi alakulatra, hanem egyetlen élő, működő, aktív énekkarra vallott. Ez nyilván nem a kellő próbaszámmal magyarázható, hanem a műhely azonosságára vezethető vissza, a meggyőződéssé vált zenei ízlés azonosságára, és arra a kisugárzásra, amely a karmester személyéből árad.

A történelmi repertoár egyik reprezentatív darabjaként – Masopust Rezső és a Pro Musica zenekar szíves közreműködésével – Pergolesi Stabat Mater-je hangzott el az első részben, Csengery Adrienne és Farkas Éva szólójával. S ha ez a műsorszám karnagy és kórus részéről egyaránt a kitekintés körének tágasságát jelezte a termet szinte zsúfolásig megtöltő közönség számára, az a cappella második rész, amelynek során Bárdos, Bartók, Ibert, Verdi és Kodály-kompozíciókat hallottunk, az élmény erejével hatott.

A harmóniák fizikai-zenei tisztasága valósággal átszellemül e remekül képzett nőikar előadásában, az adakozás boldogságával, a kifejezés félreérthetetlen lelki nemességével ötvöződik. S legyen a pillanat lírai vagy drámai természetű, játékos vagy komoly, a hangzás mindig ebben az értelemben is csengő, üde és hamvas.

Az önkéntes, szívből áradó együtténeklés sajátos hangbeli és kifejezésbeli jellegzetességei válnak e különleges esetben professzionista előadói erényekké, a virtuozitás is ártatlannak tűnik, pazarul megoldott intonációs, ritmikai és egyéb problémák keltik az ösztönös, természetes jelenségek benyomását, s ami talán a legfontosabb, a folklór fogantatású művekben a feldolgozás szövevényén is átsüt a népdal eredeti stílusa, az előadás megőrzi annak egyszerűségét és keresetlenségét. Így azután ez az est nem csak a Szilágyi Erzsébet Nőikar jubileuma volt, hanem egy kicsit a magyar kórusmuzsika és a magyar népdal ünnepe is.

Nehezen tudnék választani a jobbnál jobb produkciók között, mit idézzek fel hallgatóink számára, talán mégis Kodály Pünkösdölője képviseli legteljesebben azt a sokféle értéket, amellyel Katanics Mária kórusa szolgálja a magyar művelődés ügyét.