A magyar kóruskultúra újabb fényes győzelmét jelenti az az első díj, amelyet ez alkalommal a HVDSZ Szilágyi Erzsébet női kamarakórusa hozott el a belgiumi Neerpeltből. A fesztiválon résztvevő hatvanöt énekkarból – a rendező belgákon kívül – több német, holland, osztrák és egy cseh együttes is szerepelt. A magyar lányok győzelme már csak azért is különös jelentőségű, mert ez az első eset, hogy ezen a másfél évtizede minden évben megrendezett nyugat-európai ifjúsági zenei fesztiválon magyar énekkar is fellépett. Ráadásul ez az első díj nem egyszerűen valamelyik kategória – esetleg holtversenyben elért – első helyezése. A neerpelti szabályok szerint a III. díjért 60, a II. díjért 70, az I. díjért 80 és a zsűri „Musica eterna” című külön elismeréséért a versenyző kórusoknak 90 százalékban kell teljesíteniük a szigorúan megszabott előadói követelményeket. A magyar énekkar a legmagasabb követelményeken is túltett, mert a teljesítményüket a nemzetközi zsűri száz százalékosnak minősítette, és elismerését külön diplomával is megtetézte. A neerpelti fesztivál történetében erre példa még nem volt.
Érdemes a győzelmet hozó műveket szemügyre venni: Bartók: Isten veled, rózsám, Kodály: Pünkösdölő, Bárdos: Magos a rutafa és egy kötelező holland mű. Ezeket a valóban reprezentatív műveket nem a kórus vezetője állította össze, hanem a zsűri választotta ki a kórus által benyújtott műsortárból. Vagyis nem volt ez valamiféle „olcsó” siker.