Pándi Marianne kritikája

Magyar Nemzet, 1980. június 14.

Az ÉDOSZ Szilágyi Erzsébet Női Kara fennállásának huszadik évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt adott a Zeneakadémián. Jubileumot ünnepelni lassan mindennapossá válik zenei életünkben, örvendetes jeléül annak, hogy különféle létszámú és összetételű együtteseink működését kitartás és siker segít életben tartani kerekszámú esztendőkön át. A Szilágyi Erzsébet Női Kar két évtizedes működése azonban olyan hagyomány folytatása, amely már zenetörténetünk részévé vált. Mohayné Katanics Mária maga is örökség sáfára, olyan örökségé, amit nagy elődjétől, Sztojanovits Adrienne-től vett át, és amelyet híven, alázattal őriz.

Kétféle öltözékben vonultak fel a színpadra az énekkar tagjai: egy részük az együttes jelenlegi egyenruháját viselte, mások fehérben és feketében jelentek meg: régi kórustagok, akik nemcsak az egykori énekes kultúrát nem felejtették el, de a repertoár egy részét is betéve tudják még (a kórus törzstagjai kezében általában nincs kotta, fejből énekelnek olyan műveket, amelyek rendszeresen fölhangoznak műsoraikban).

De beállt az együttesbe a hangverseny második részében Csengery Adrienne is, aki az est első számának Pergolesi Stabat Mater-ének szopránszólóját énekelte. Ennek a gyengéd szépségű produkciónak másik szólistája Farkas Éva, hangszeres együttese a Masopust Rezső vezetése alatt működő Pro Musica Kamarazenekar volt.

Keresztury Dezső megilletődött szavai vezették be a műsor második részét, amelyben Bárdos, Bartók, Kodály, Verdi és Ibert kórusműveiből a jubiláló énekkar, felszabadult muzsikáló kedvvel és nagy hagyományait méltóképpen folytató zenei kultúrával.