A Pünkösdölő ősbemutatójának hetében született kislány Baján Bálint Ferenc, majd a tanítóképzőben Gajdán Olga nővér országszerte híres kórusában énekelt, s tíz évig tanult zongorázni Recska Ilonánál, a volt Kovács Sándor-tanítványnál. Odahaza, az iskolából hazatérve minden nap édesanyja zongorajátéka, Beethoven, Schubert, Schumann zenéje fogadta. A két nagyobb testvérrel eltöltött boldog, gondtalan gyermekkor kerete a muzsika volt, Baja városának kórusai, jeles művészek ottani hangversenyei, majd Bárdos Lajos látogatása.
Mohayné Katanics Mária
„a legmélyebben átélt szellem mágusa”
„Ötven évvel ezelőtti első lépéseimet, amelyeket a Miasszonyunk Leánynevelő Intézet kapuján megtettem, az Úristen segítségével soha nem fordítottam másfelé, mint amire ott irányítottak. Életemre, pályámra, világnézetemre, emberekkel, világgal, családommal való kapcsolatomra az a nevelés volt véglegesen döntő hatású. Több élet is kevés volna, hogy lerójam hálámat a Rendnek azért, amit kaptam.”
/Mohayné Katanics Mária/
Egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, ahol 1948 és 1952 között Bárdos Lajos, Ádám Jenő, Horusitzky Zoltán Vásárhelyi Zoltán, vezetésével végezte el a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakot. Énekelt Forrai Miklós Budapesti Kórusában és a Mátyás Templomban vasárnaponként Bárdos Lajos dirigálása alatt. Népdalgyűjtő körutakon Lajtha László vezetésével járta nyaranta az országot.
Friss diplomásként a cinkotai tanítóképzőbe került.
„...téglája vagyok annak a nagy épületnek, mely muzsikából, ifjúságszeretésből, hivatásadásból, emberségre nevelésből emeltetett (…) Tégla vagyok, melyet megformáltak, tűzben égettek, aztán belehelyezték a többi közé, hogy felejtse önmagát, a helyén szilárdan maradva ne lazuljon, ne kívánkozzék máshová, csak fogadja el és vállalja a számára adatott helyet.”
/Mohayné Katanics Mária/
Egy zeneakadémiai koncerten hallotta nagyszerű kórusát Bálint Béla, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium akkori igazgatója, aki a legendás hírű, de már igen idős karnagy, Sztojanovits Adrienne utódául hívta meg iskolájába. 1959 szeptemberében kezdett Katanics Mária itt tanítani. Novemberben, a hagyományos Erzsébet-napi ünnepély után, amelynek fényét Kodály és Bárdos személyes jelenléte is növelte, a lelkes százötven tagú kórus harminckét tagjával megalapította a Szilágyi Erzsébet Női Kart.
Több tucat külföldi út, hangverseny szinte minden magyar városban Soprontól Nyíregyházáig, számtalan rádió- és tévéfelvétel, élő adás, számos ősbemutató, félszáz díj nemzetközi versenyeken – ezek a száraz adatok a kórus működéséről. Hatalmas tehetség, munka és végtelen szeretet rejlik e teljesítmény mögött.
Kórusának tagjait nem csupán zenére neveli, hanem egész életével követendő példát mutat. Figyelemre méltó, hogy a Szilágyiból mintegy hatvanan lettek hivatásos muzsikusok, köztük Eckhardt Mária, a Liszt Múzeum igazgatója, Csengery Adrienne operaénekes, a karvezetés-tanszak jelenlegi vezetője, Kollár Éva, és néhány évig a kórusban énekelt Komlós Katalin is, a zeneelmélet-tanszék mostani vezetője.
A Szilágyi Gimnáziumban eltöltött tizenkét év után Katanics Mária iskolát váltott: a Marczibányi téri Ének-Zenei Általános iskolát azért választotta, mert a gimnazista korosztály mellett gyermekekkel is foglalkozni akart. Mindkét iskolájában a Zeneakadémia gyakorlatvezető tanára volt. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt: a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola énektanára és kórusvezetője, ezzel párhuzamosan az ELTE Tanárképző Kara Ének-Zene Tanszékének tanára. Az ország minden sarkába hívják rendszeresen továbbképző előadásokat tartani, zsűrizni – s nem utolsósorban: vezényelni.
Évekig rendszeres vendégkarnagy volt a Rádióénekkarnál, több hangversenyen vezényelte a Nemzeti Énekkart. Kanadában egyszer, Japánban négyszer, az Egyesült Államokban hétszer volt vendégprofesszor. Két könyve jelent nagy segítséget az ország karvezetőinek (Bartók 27 egyneműkara, 1982; Válogatás Kodály kórusműveiből, 1986). Munkásságát Liszt- és Kodály-díjjal, a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével, valamint a Bartók Béla – Pásztory Ditta díjjal ismerték el. Joggal nevezi így őt Breuer János:
„a legmélyebben átélt szellem mágusa, ki karnagyként énekkarát, hallgatóit egyaránt rabul ejti.”
/Részlet a Nagy tanárok, híres tanítványok – A 125 éves Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem emlékkönyvéből.
A könyvrészletet Gádor Ágnes írta./