Vendégkönyv

„Szilágyis voltam, ahol Maresz énektanárom volt, de mégis egy irodalomórán ismertem meg, ahol helyettesített, és impresszionista verseket olvasott fel. Ezeket a verseket máig az ő szép színezetű althangján hallom, amint Verlaine-t olvas, s előttem van vöröses haja, ruhájának őszies színei, a sárga pullover, barna szoknya és barna térdzokni. -
Második gimnáziumban hívott meg a Kamarába hirtelen, a Kodály-lakáson kellett énekelni finn TV-seknek. Azóta Kodály-kutató lettem...
Mi volt a titka? A nézők felől nem is voltak mindig láthatók azok a kis térben megrajzolt esztétikailag is szép mozdulatok, kék szemének változó tónusa és fénye, amik rendkívüli intenzitással közvetítették pillanatnyi szándékát a műről. Addigra már bennünk volt minden, amit a műről a próbákon mondott. Nemigen tudnék mondani még valakit, aki olyan találóan és gazdag szókinccsel, olyan irodalmi színvonalon és erkölcsi igénnyel tudta az adott műről alkotott véleményét és az érzelmeket átadni, minden beidegzett rutin és színpadiasság nélkül, mély belső meggyőződéssel. Ezért is hangzott az előadás katartikus élményként, nemcsak a közönségnek, nekünk, magunknak is. ”
/Dr. Szalay Olga/

„Megrendülve olvastam Mária néni eltávozásáról. Én annak idején a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy ő volt az énektanárunk és kórusvezetőnk. Különleges ember volt, aki mindenkiből kihozta a muzikalitást és remek humorérzéke is páratlan volt a tanárok között. Hálával gondolok rá, amíg élek.”
/Csörgő Gergely/

„Mária néni nemcsak egy fantasztikus zenetanár volt, hanem egy kivételesen tehetséges muzsikus-karmester is. Aki tőle tanulhatott, illetve a kórusában énekelhetett, az egy életre szóló muzikalitást tanulhatott tőle. Én a mai napig a Mária nénitől tanult zeneiségből élek, és próbálom továbbadni tanításom és vezénylésem során.”
/Kovács Panni/