Az 1959-ben alakult női kar első fontos díját a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyről vitte haza 1961-ben, majd egymást követték a tekintélyes megmérettetések és elismerések Európa legrangosabb kórusversenyeiről. Az 1966-os neerpelti versenyen az akkor csaknem húszéves versenysorozat történetében elsőként kapták meg a 100%-os első díjat. A Liszt Ferenc-díjas Mohayné Katanics Mária karnagy által vezetett kórusnak Bárdos Lajos, Doráti Antal, Takács Jenő és Pertis Jenő is írt kórusművet.
Bárdos tanár úrtól tudom, hogy csak a szénbányász tud olyan fáradt, kiüresedett lenni, mint egy kórusvezető a kóruspróba után. Az ember nem titkolhat, és nem fedhet el semmit. Jaj annak a kórusnak, ha olyan vezetője van, aki magában tart valamit, és azt őrzi. Az a jó és igazi karvezető, akivel telítődik a kórus, aki mindent odaad. Aki nem számol, nem mondja, hogy a százból kilencvenet, ötvenet odaadok, a többit megtartom, mert kell még nekem holnapra is. Nem kell! Soha nem kell semmi! Mindent oda kell adnom, ha rám néznek!